A zokniember

A csúcson van. Innentől csak lefelé visz az út. Csinálhat ő már bármit, nem lesz érdekes.

Fotó: MTI (szerk.)

„Hallottátok? Állítólag a Niagara mellett volt nyaralni!” – Hm – mondja erre a hallgatóságból egy úr. – És vajon vitt magával zoknit? „Azt mesélik, leöntötte magát teával az Opera páholyában, a bögrét ráejtette egy idős hölgy fejére, aki sikítozni kezdett, utána kivezették, majd elütötte egy taxi!” – Na jó… – legyint erre valaki unottan. – De lukas volt a zoknija, vagy sem?

„Új pártot alapít ez a Hadházy Ákos. A jövő héten lesz az első sajtótájékoztató.”

– Höhö – vigyorog erre a derék családapa a tévé előtt ülve, miközben kibont egy sört. – És mi lesz a párt logója? Egy pár lukas zokni?

Rá már csak úgy emlékeznek: A zokniember.

Ha esetleg válna valamikor – nem kívánjuk neki, hisz egy négygyermekes családapa helye a felesége és négy gyermeke mellett kell legyen –, az elhidegülés okát a hitvesi gondoskodás hiányában kereshetnők. – Ha jobban vigyáztál volna rám – törhet ki esetleg a keserűség Ákosból egy szürke szerdai napon –, nem azt a bizonyos zoknit veszem fel, és minden másképpen alakul. – Ha több önállóság lenne benned – vághatna erre vissza esetleg a kedves neje –, magad is ki tudnál válogatni a kupacból egy nem lukas zoknit, és nem viselkednél úgy, mint egy éretlen gyerek. „Apa, tegnap, az osztálykiránduláson lámpaoltás előtt mindenki a lábamat vizslatta – toppanhat be esetleg az egyik este valamelyik gyermeke zilált, feldúlt arckifejezéssel –, és azon tanakodtak, vajon nekem is lukas-e a zoknim, mint az apukámnak. Szörnyű élmény volt!”

A Zokniember. Őt már csak így hívja mindenki. Van, kire a felfedezései, van, kire hadjáratai miatt emlékszik a hon. Akad, ki a történelem színpadán kiérdemelte a „nagy” jelzőt. Létezik persze, akire ez ragadt, hogy második, avagy „Kis” Károly. Van, kit így emlegetnek, a Hídember, van, akire azt aggatta az utókor, hogy kalapos.

És van a Zokniember.

Ügyeljünk öltözködésünkre barátaim. Kipucolta mindenki a cipőjét? 

Lapszám: