Bencsik Gábor

Összefogás, szétfogás

A 2010-es országgyűlési választások óta kísérti a magyar ellenzéket az összefogás csábítása. Ha csupán a számokat nézzük, a gondolat logikus. Az egyfordulós választási rendszer sajátossága, hogy az egyéni körzetekben azt a pártot jutalmazza, amelyik nagy fölénnyel vezet az utána következő előtt, hiszen az ellenzéknek nem adja meg a lehetőséget, hogy egy második fordulóban pártközi alkukkal állítsanak esélyes jelöltet. Márpedig Magyarországon ez a helyzet: a választók nagyjából fele a Fidesz–KDNP-pártszövetséget támogatja, a másik fele viszont fél tucat párt között oszlik meg, viszonylag egyenletesen. Az első és a második között tehát támogatási szakadék tátong, amelyet csak a lemaradók összefogásával lehet áthidalni.

Az új Európa küszöbén

Hamis alternatíva szorításában készülnek Európa polgárai a bátran sorsdöntőnek nevezhető májusi uniós választásokra. A vezető politikusok legtöbbje arra a kérdésre akar választ kicsikarni tőlük, hogy végső soron bent akarnak-e maradni az unióban, vagy ki akarnak lépni belőle. Ám hogy ez a kérdés mennyire használhatatlan, azt a Brexit körüli brit tehetetlenkedés világosan megmutatja. Nem arról van szó ugyanis, hogy a britek elveszítették a józan eszüket, hanem arról, hogy az így feltett hamis kérdésre nem adható jó válasz.

Az élet szép

Az ellenzék naponta növekvő feszültséget lát a magyar társadalomban, és erre építi a stratégiáját, ettől vár valamiféle forradalmi változást. Ne kételkedjünk az őszinteségükben, ők tényleg így látják. Csak éppen tegyük hozzá, ez a vágykivetítő gondolkodás jellegzetes esete: azért látják a növekvő feszültséget, mert azt szeretnék.

Látszat és valóság

Különös szemfényvesztés zajlik Magyarországon, amelynek mi magunk is gyakran áldozatául esünk. Elhisszük, hogy nemzetünk frusztált, zaklatott, az életünk tele van nyugtalansággal. Pedig erről szó sincs. Magyarországon lelki értelemben is béke van, mert a dolgok jól működnek, rend van és gyarapodás. A jól működés nemcsak az államadósság csökkenése, a hazai össztermék (GDP), a foglalkoztatottság, a reálbér-emelkedés, a fogyasztás növekedése alapján bizonyítható, hanem valóban független nemzetközi szervezetek felméréseiből, az azok alapján készített adatsorokból is világosan kiolvasható. És nemcsak a gazdaságról van szó, hanem a lélekről is. A magyar társadalom kigyógyulófélben van mindabból a lelki traumasorozatból, amely a XX. században érte.

Oldalak