Bűn és bűnhődés

A héten meghökkentő gyilkosság rázta meg Ausztriát. Az ország nyugati részén, Dornbirn városában egy török származású férfi konyhakéssel végezte ki a bevándorlási hivatal egyik munkatársát.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Az elkövetőt a bosszú motiválta, hiszen az áldozat volt az ügyintézője annak az évekkel ezelőtt lefolytatott eljárásnak, melynek végén kiutasították őt Ausztriából. A nem túlzottan nyugodt kedélyeket tovább borzolják a lesújtó tények: a vonatkozó európai jogszabályok teljes következménynélküliséget biztosítanak a tettesnek.

Az eset hátterét megértendő 2009-ig kell visszalapoznunk a közelmúlt nagykönyvében. Az Ausztriában született, ám osztrák állampolgársággal nem rendelkező török férfi, bizonyos Soner Ö. különféle bűncselekmények következményeként öt évet ült börtönben: sok volt a rovásán, korábbi zűrös ügyeinek se szeri, se száma – egy héttagú család bevásárlólistája ritkán tartalmaz annyi elemet, mint a férfi igencsak gazdag bűnlajstroma. Lopás, betörés, fenyegetés, súlyos testi sértés, valamint hivatalos személy elleni erőszak. Börtönbüntetése letöltését követően határozatlan időre kitiltották az országból.

Soner Ö.-t a számára kedvezőtlen döntés foganatosítása óta fűtötte a bosszúvágy, végül pedig idén januárban embercsempészek segítségével visszatért az országba, megkereste és megölte azt a dornbirni hivatalnokot, aki tíz évvel ezelőtt „keresztbe tett neki”.

Az általános döbbenet és felháborodás keserű elegyének esszenciáját ízlelte az osztrák társadalom a gyilkosság hallatán: az emberek joggal várnak igazságtételt a cselekmény után. És habár a bűnt jobb esetben bűnhődés követi, a gyalázatos eset kapcsán az idealistaként gondolkodók csattanó pofont kaptak a kiábrándító európai rögvalóságtól.

A csavar mibenléte, hogy a nemzetközi jog kimondja: a menedékkérelmet benyújtók teljes körű védelmet élveznek – még az állam kiutasításról szóló határozatával szemben is. Annak ellenére, hogy az elkövető illegálisan tért vissza az országba, a hatóságok nem vehetik őrizetbe, mivel a kurd kisebbséghez tartozó, üldözött emberként aposztrofálta magát. Egyszóval egy hidegvérű gyilkos szabadon mozog Ausztria területén belül, köszönhetően az eszement menekültügyi szabályrendszernek.

Sürgős reformra szorulnak a nemzetközi és európai szintű bevándorlásügyi szabályozások. Azonban a változtatást az Európai Unió jelenlegi vezetésével lehetetlenség eszközölni. A kontinensnyomorító uniós fejesek ugyanis a migrációs válság kezdete után négy évvel, erőszakos cselekmények tömkelegét követően változatlanul szélsőségesen bevándorláspárti véleményen vannak.

Friss és ropogós hír, hogy az Európai Bizottság továbbra is támogatandónak tartja a migrációt – sajátos olvasatukban a kontinens demográfiai problémáit harmadik országból érkezők betelepítésével lehet csak megoldani. Az Európai Unió végrehajtó szerve tehát azt szeretné, hogy földrészünk továbbra is vonzó célpont maradjon a migránsok számára.

A nemzetek Európáját és a nemzetköziséget képviselők között húzódó törésvonal ebben az ügyben a leginkább tetten érhető: amíg a globalista uniós politikusok igyekeznek fellazítani, végső soron pedig teljesen eltüntetni a nemzeti kereteket, addig a patrióták ezen sajátosságok megőrzésén munkálkodnak.

A magyar kormány családtámogatási rendszere példaként szolgálhat a többi európai ország számára: ha a népességfogyás ügyét más vallási és kulturális háttérrel rendelkező, papírok nélkül érkező, bizonytalan múltú és jelenű emberek importálásával „kezelik”, más természetű, sokkal nagyobb gondot jelentő problémagócok alakulhatnak ki. A valódi megoldás a gyermekvállalás ösztönzése, a családok megsegítése, és a nemzet emberi erőforrásainak felhasználása.

Teljes körű paradigmaváltás szükségeltetik az unióban, úgy személyzeti tekintetben, mint a politikai irányvonal szempontjából. Egy olyan, új összetételű Európai Parlamentnek és Bizottságnak kell megalakulnia, amelyeknek nincs megkötve a keze. Ha ez a változás végbemegy, a következménynélküliség attitűdje eltűnhet földrészünk közügyeiből, amely által a jogszolgáltatás újra igazságszolgáltatássá válhat, és a nyugat-európai választópolgárok kétségbeesett segélykiáltásai is végre-valahára értő fülekre találhatnak.